A Pátriárka palotája

Velence főterének, a világhírű Piazza San Marconak egyik kihagyhatatlan látnivalója a Pátriárka palotája. A palota a Szent Márk Székesegyház szomszédságában emelkedik impozáns épülettömbjével, mely nagyban hozzájárul a tér csodás látképéhez. A Pátriárka palotája elnevezés eredeti funkciójára utal. A pátriárka szó görög eredetű, a pater, azaz apa, valamint az arkhón, azaz vezető szavakból eredeztethető. Egyházi szövegkörnyezetben annyit tesz, mint nagy befolyással rendelkező, metropolita püspök, aki az egyházmegye központjában székel és irányító tevékenységet végez.

Velence életében a pátriárkák a XX. században játszottak kiemelt szerepet, mikor hárman közülük Szent Péter székébe kerülve jelentős tevékenységet folytattak a városban. Ekkor került át székhelyük a Szent Márk Székesegyházból a palotába, melynek bejáratánál a két márvány síremlék állít emléket ezen fontos személyeknek.

A Pátriárka palotáját, eredetileg nem a pátriárkák lakhelyéül kezdték építeni, 1837-ben, Lorenzo Santo tervei alapján. Az építkezés gyorsan haladhatott volna, ám heves viták alakultak ki, a terveket komoly kritikák érték, emiatt a munka hosszú időre megakadt. Az építkezést csak sokkal később, 1870-ben sikerült befejezni, ebben az évben megtörtént az ünnepélyes átadás is. A Pátriárka palotája eredetileg épületegyüttest alkotott a Dózse-palotával és a Szent Márk Bazilikával. A Székesegyház szentélyei mögött induló függő átjáró szolgált összeköttetésül a Dózse palota egyik szárnyával, így oldották meg a három épület közötti átjárhatóságot. Azóta a három épületet különválasztották. Külső megjelenésében igazodik a Szent Márk tér többi épületéhez. Homlokzata a Dózse palota homlokzatához hasonlóan fehér színű, isztriai kőből készült, homlokzatkialakítását széles, gazdagon díszített, igényes domborművek és ezekkel kontrasztot alkotó hosszú, kecses ablakok jellemzik.