Campanile

A Szent Márk tér egyik fontos látványossága a Campanile, mely a város története során többször épült újjá és különböző funkciókat töltött be. Volt harangtorony, őrtorony, időmérő, tájékozódási pont, egyes történészek nem teljesen megalapozott feltevése szerint középkori kínzókamra is. Jelenleg a város legmagasabb épülete a közel 100 méteres magasságával, kiemelt turistalátványosság és a Velencei Karnevál egy fontos momentuma is kötődik hozzá.

A torony hivatalos neve Campaniél de San Marco, azaz Szent Márk harangtornya, mivel a Szent Márk Székesegyház szerves részét képezi, igaz attól külön áll. A VI. századtól a középkor folyamán számos ilyen, a templomtól külön épített harangtorony megoldás született, melynek lényege az volt, hogy a harangtornyok esetleges leomlása ne okozzon kárt magában a templomépületben. A campaniel szó egy általános elnevezés erre a toronytípusra. Híres campaniel például a Pisai Ferde torony is. A Campanile a Bazilika jobb oldalán, a bejárattal szemben található.

A Szent Márk téren álló harangtorony egész pontosan 98, 5 méter magas, alaprajza négyszög, a toronytest téglaszínű, harangkamrája fehér kővel borított, piramisban végződő teteje zöldes árnyalatú. A torony csúcsán Gabriel arkangyal aranyozott szobra figyeli a város, a széljárásnak megfelelően fordulva. A Campanile harangtermének oldalain négy-négy ablak nyílik, melyeket román stílusú oszlopok választanak el egymástól. A toronytest díszítése a minimumra korlátozódik csupán függőlegesen, alig észrevehető osztás látható rajta, a Székesegyházzal szemben állva a torony bal szélén apró, félkörívesen záródó, kőkeretes ablakok sorakoznak egymás fölött egészen a harangteremig.

A Campanile elődje 888 és 912 között épült fel egy római korból származó alapra. Eredeti funkciója osztott volt, harangtorony gyanánt és őrtoronyként is működött. Akkoriban a Piazzetta még nem létezett, így a Campanile a tér szélén, közvetlenül a víz mellett állt. A hajósok számára tökéletes tájékozódási pontot jelentett. Az első tornyot a XII. század végén felújították, a mellette álló két épülettel összeépítették. Az évek során a természeti erők, leginkább földrengések miatt állapota olyan szintre romlott, hogy ismét nagyobb renoválást kellett végrehajtani rajta. A renoválás 1511 és 1514 között zajlott. 1902-ben a többszörösen újjáépített torony, alapozási hiba miatt egész egyszerűen összedőlt. Szerencsére, mivel a Szent Márk Bazilikától külön épült, abban nem okozott sérülést, és személyi sérülés sem történt, de a lábánál kialakított Loggetta megsemmisült, valamint a közeli könyvtárépület sarka is nagymértékben megrongálódott. A baleset után a Velence város tanácsa egyhangúlag úgy döntött, hogy a tornyot egy az egyben helyre kell állítani, „com’ era, dov’ era”, (ahogy volt, ahol volt). A ma is látható Campanile 1902-re készült el, április 25-én, Szent Márk napján avatták fel ünnepélyes keretek között. Azóta áll jelen kialakításával a Piazza San Marco és a hozzá „L” alakban csatlakozó Piazzetta találkozásánál. A helyreállításkor a Loggetta kicsiny, de annál szebb épületét is újjáépítették.

A torony turisták számára látogatható, a legkomolyabb felújítást az 1902-es újjáépítés óta a lift beépítése jelentette, mely a látogatók kényelmét szolgálja. A toronyban a szokással ellentétben, a liftet kihagyva nem lépcsőn lehet feljutni, hanem harminckét ferde síkon. A feljutás lifttel vagy gyalog is megéri a fáradozást, hiszen páratlan látványt nyújt a kilátás. Nem csupán Velence városát lehet felülnézetből megcsodálni, de tisztább légköri viszonyok esetén a tiroli havasokig el lehet látni.