Óratorony

Óratorony ( Torre dell'Orologio ) - Velence híres óratornya a Torre dell’Orologio a város főterén, a Piazza San Marcon található. Az Óratorony tervezője Mauro Codussi volt, építése 1496 és 1499 között zajlott. Codussi az Óratornyot a Szent Márk tér lezárásaként tervezte, a későbbiekben, egész pontosan 1500 és 1506 között maga a torony két mellékszárnnyal is bővült, melyek tervezése Pietro Lombardo nevéhez fűződik. A két szárny építéséhez le kellett bontani az eredetileg ott álló épület egy részét, melyet Sebastian Ziani dózse idejében építettek fel a Régi Prokuráciák helyén. A két szárny legfelső szintje 1755 körül épült, Giorgio Massari tervei alapján.

A torony középkori diadalívre emlékeztető átjárója fölött látható az első óraszerkezet, melyet 1497 és 1498 között készített el Giovanni Fiorentino. A márványkőből kifaragott óra réz alapú, aranyozással és zománcberakásokkal ékesített számlapja Gianpaolo és Giancarlo Ranieri, pármai apa és fia nevéhez köthető, az 1400-as évek végén készülhetett. Az óralap mutatóját napkoronggal látták el, a számlapon láthatók a csillagjegyek, holdfázisok, napok, hónapok szimbólumai, így a Campanile órájánál különlegesebb szerkezet volt. A Campanile órája az időn kívül a Hold egyes fázisait is mutatta, ezzel korának egyik legérdekesebb készüléke volt. Az óraszerkezethez és tervezőihez egy érdekes, kegyetlen legenda is kötődik, mely szerint az óra elkészültével a Serenissima bőséges jutalommal hálálta meg a különleges munkát, ugyanakkor megvakíttatta a mestert, hogy a jövőben soha többé ne legyen képes még csak hasonlót sem készíteni. A dózse ezzel kívánta megőrizni órájának egyediségét, értékét. A valódi feljegyzések azonban semmi ilyesmiről nem tesznek említést, arról viszont annál inkább, hogy a csodálatos óráért cserébe az órakészítő és családja, majd az óra gondnokai generációról generációra, majd’ 500 éven keresztül lakhattak az óratoronyban. Ez a tradícióvá vált, egészen 1998-ig.

A torony második szintjén helyezték el a Mária a Gyermekkel című rézszobrot, melyet valószínűleg a XV. Században készített Alessandro Leopardi. A szobor előtt egy félköríves alakú balkont alakítottak ki. A szobor érdekessége, hogy áldozócsütörtök és vízkereszt napján a toronyból előjön egy angyal, mögötte a háromkirályok, és elvonulnak, majd meghajolnak Mária és Jézus előtt. Eredetileg úgy tervezték, hogy minden nap, minden egyes órájában megtörténjen ez a kis jelenet és évszázadokon keresztül így is működött, de mára csak az említett két napon, de akkor minden órában látható. Az angyal és a háromkirályos színes alakját Giovanni Battista Alghiero 1755-ben készítette. A torony harmadik szintjén Velence védőszentjének Szent Márknak oroszlánja látható, a fölötte kialakított balkonon két férfialak, az úgynevezett Mórok között egy harang kapott helyet. Ez a kompozíció Ambrigio de le Anchora műve, 1497-ből.

Az Óratorony Velence egyik legszebb reneszánsz épülete, a város történelmében szimbolikus szerepet kapott, hiszen a magas óratorony jóvoltából a szárazfölről és a tengerről is már kilóméretekről látható volt, hogy merre található Velence. Többek között ezzel a monumentalitással fejezték ki a város nagyságát, jelentőségét. A két alak minden órában megkongatja a harangot.

Az Óratorony belsejében csigalépcsőt alakítottak ki, ez vezet egészen az óraszerkezetig, ahonnan bámulatos kilátás nyílik magára a városra, és megcsodálható az órának a szerkezete, működése is.

Az Óratorony a közelmúltban több restauráláson esett át. 1997 és 1999 között olasz mesteremberek végeztek rajta nagyobb javításokat, majd 2004-ben kezdtek újabb, nagy hangvételű restaurálásba, mely 2006 júniusának elejéig tartott. Ez idő alatt többször nem volt látogatható és 2006-ban még csak kisebb csoportokat engedtek be.